Tegnap volt az általános iskolai 20 éves osztálytalálkozóm.Fél 5- re mentünk az iskolába.Kicsit furcsa volt az iskola,talán 15 éve járhattam ott utóljára,emlékeim szerint,de azért semmit sem változott (szinte).Persze egy-két dolog megújjult,de vannak régi dolgok is még.Az aulában volt a gyülekező.Ahogy beléptem rögtön régi emlékek törtek elő bennem,mikor ott álltunk,sok ünnepség alkalmával,még úttörő csapat idejében.Kicsit vicces volt,láttam magam amint verset mondok 7-800 gyerek előtt,mert ha jól tudom akkoriban annyian voltunk.Bár lehet kicsit kevesebben.Mivel ez nem csak osztály,hanem évfolyamtalálkozó is volt,mind a 4 osztály gyülekezett.Külön kis csoportokban,ki-ki a maga csoportjánál.A tanári előtt az osztályfőnök nézte,ahogy belépünk és keressük egymást.Néhány percig még lent várakoztunk.Sajnos nem volt ott mindenki,de ismerős arcok jelentek meg.Nem sokat változtunk,mi az a 20 év!Gyerekekből még nagyobb gyerekké váltunk csak!

Majd felmentünk a második emeletre,ahol a tablóképünk volt.Én sajnos nem voltam rajta,mert 8.-ban elköltöztünk (november 27.-én ez az osztálynaplóba volt beírva).Így én nem itt ballagtam (sajnos).Küldtem én tablóképet,csak valahogy nem olyan volt,mint ezek és így nem rakták rá,mondjuk ezt egy kicsit furcsálom azért.Egy angol zászlós tabló volt,mivel angol tagozatosak voltunk.Sok fiatal arc volt rajta,érdekes frizurák,jót nevetgéltünk.A régi tantermünket átalakították számtech. teremnek,így a hátsó terembe mentünk.Az osztályfőnök,kicsit ráncosabb lett és kövérebb,de azért megismerhető.Ugyanolyan éles hangja van!Elhozta nekünk a 8. osztályos naplót,bele is néztem,de nálam nem sok minden volt,csak novemberig osztályozva,elég vegyes jegyek,fizikából egy egyes? nem tudom miért kaphattam.Mondjuk rémlik valami,hogy nem tanultam meg valami képletet vagy szabályt.31 -en voltunk az osztályban,30-an ballagtak együtt nélkülem.Itt most 18-an voltunk csak.Egy valaki nagyon hiányzott,egy kedves ember akire mindig nagy szeretettel gondolok és nem értem a sors kegyetlenségét,miért kellett neki alig 23 évesen elmenni?Gábor!Remélem azért láttad,hogy gondoltunk rád!Angolon padtársak voltunk,az anyukája tanított.Azért ültette mellém,mert viszonylag csendes voltam és így a sok fiú nem ronthatta el.Aztán sorra vettük azokat akik nem voltak ott,mert nem jöttek el.Van aki amerikában él,vagy ausztriában,van aki csak a szomszéd faluban...Szinte mindenki családos már,1-1 fiú és lány kivételével talán.Néhány tanár is lett,persze angol.Van aki tervezőmérnök,van aki jogász,van olyan is aki kereskedelmit végzett...Páran elkerültek főleg a fővárosba,de sokan itt élünk.Van olyan akinek 3 gyereke van, szóval nagycsaládos.Jó volt találkozni velük,jó volt megtudni mi van velük,azokkal akikkel gyerekkorom nagyrészét töltöttem.Nézegettünk fényképeket,osztálynaplót.Felidéztünk kirándulást,mikor 8.-ban az egyik gyerek lemaradt Pesten,aztán megkerült,szerencsére volt annyi esze,hogy tudta hová jöjjön.Milyen szép emlékek!Sajnos fiúk csak 4-en jöttek el.Nem tudom a többi miért nem?A buli folytatódott egy étteremben,de sajna én csak a suliba mentem el,amit már kicsit bánok.Bár valaki még oda sem,persze nem én voltam az egyetlen aki csak oda.Mindegy,remélem legközelebb újra ott lehetek, 5-10 év múlva is!